2013. április 15., hétfő

Az alapozásról általában (de nem a sportolók alapozására gondolunk!)


„Minden építmény az önsúlyát és a rájutó terheléseket az altalajnak adja át, s állékonysága,
valamint tartóssága attól függ, hogy sikerült-e az építmény és a talaj közötti kapcsolatot
helyesen kialakítani Az építmény, illetve annak alapozása az altalajban feszültségeket és
alakváltozásokat ébreszt.” [Farkas: Alapozás]

...Na ezért fontos, hogy hogyan végzed el egy épület alapozási munkálatait!
Másfelől megközelítve:
A Pallas Nagy Lexikon szerint az alapozás alatt értendők mindazok az építőmunkák, amelyekkel
valamely építménynek (épület, hídpillér, partfal, zsilip stb.) az alapon való megállását, bármely irányú elmozdulás ellen biztosítják. Az építmény nagyságához (súlyához) és
céljához képest, valamint a különbözü talaj- és vízviszonyok szerint és végül a különféle építőanyagok szerint a legkülönbözőbb alapozási módokat ismerjük.

Az alapozás az épület legkevésbé látványos része, amely ugyanakkor számos utólag nehezen, költségesen és csak részletesen kijavítható hiba forrása lehet. Ki nem látott már viszonylag új házon is repedező falakat - Márpedig az alapozás bármilyen problémája az épület homlokzatán vagy belső falain üt ki, repedések formájában.
Az alapozásnak, mint tartószerkezetnek, az épületről állandó terhet kell biztonságosan kiközvetítenie az altalajra. A terhek az épület sajátosságainak megfelelően, változó eloszlásban érkeznek az alapozásra, a talajra viszont az alapozásnak már a lehető legegyenletesebben elosztva kell továbbítania, hiszen a talajok teherbíró képessége egységnyi felületre vonatkoztatva a falak, oszlopok teherbírásának csupán töredék része. Az alapozásnak tehát úgy kell kiközvetítenie az ún. felszerkezet terheit, hogy azokat egyenletesen el is osztja. Az alapozás látható része általában a lábazat magasságáig tart, ezen a szakaszán víz- és hőszigetelési, felületképzési, esztétikai és fagyállósági követelmények is előtérbe kerülnek. Alsó síkját teherbíró talajon, de minimum a fagyhatáron kell kialakítani, ami hazai viszonyaink között a terepszinttől kb. 80 cm mélységet jelent. Anyaga általában beton, ha jelentősebb húzóerőket is fel kell vennie, akkor vasbeton. A XIX. század végéig téglából rakott alapokat is készítettek. A terméskövet mint olcsó helyi építőanyagot a közelmúltig alkalmazták, korábban sárba rakva, később betonban úsztatva. Az alapozás problematikája általában összefügg a talajnedvesség elleni szigeteléssel amely többnyire az alapozás és a felszerkezet közé kerül -, valamint a térszín alatt az épületbe bevezetett gépészeti vezetékekkel. Átlagos talajviszonyok és szokásos teherviszonyok mellett a gyakorlatban kialakult alapozási megoldások biztonságosan alkalmazhatók. A kivitelezés során az alapbetonozás megkezdése előtt a tervezővel, illetve a műszaki ellenőrrel ellenőriztettük a kitűzés helyességét, a talaj állapotát és teherbírását, az alaptestek vasalását. Az alapozás bármilyen problémája az épület homlokzatán vagy belső falain üt ki, repedések formájában. A repedések mintázata, lefutási iránya, megnyílása (tágassága), ezek időbeli változása a tartószerkezeti szakértő számára olyan információk, amelyek alapján akár alapfeltárások nélkül is következtetni tud az alapozás meghibásodásának helyére, valószínű okaira. (Forrás:amiotthonunk.hu)
A fentieken kívül mi még az épület körül és alatta esetlegesen felgyülemlő víz elvezetésére is gondoltunk, ezért a házat körbedréneztük, amely a vízel a háztól elvezeti, s a következő képeken jól látható: