2010. március 31., szerda

Alkudozás fél év után: tényleg csak ennyit ér a családi házam?


Igazi kihívást jelent a családi házak jó részének eladása a mostani gazdasági helyzetben, mivel a nagy alapterület miatt magasabb árak, illetve az égbe szökő rezsiköltségek alaposan megrostálták a vevőket. A kínálat országszerte óriási - nagy probléma azonban, hogy ez sokszor nem feltétlenül esik egybe a kereslettel.
A 80-as évek végén, 90-es évek elején sokan irigykedve néztek a családi házakban lakókra, hiszen a saját kert, a szomszédok hiánya, valamint a tágas alapterület szinte paradicsomi életkörülményeket ígért. Szakértők szerint részben ennek is köszönhető a 90-es évek elején-közepén divatos "kiköltözési hullám", amikor a főváros, illetve nagyvárosok környékén gombamód épültek a szebbnél-szebb ingatlanok, melyek közül nem kevés értéke meghaladja a százmillió forintot. Vidéken is sokszor kisebb verseny alakult ki a háztulajdonosok között: ki tud szebb és nagyobb házat építeni - vagyis a piacon már meglévő, jellemzően a 60-as, 70-as években épült házak kínálata mellett kialakult egy "kvázi luxus"-nak nevezett szegmens a családi házak piacán. Közös bennük, hogy egyiket sem könnyű eladni.
Amiből a ház ára lesz
Noha az eladási ár meghatározása szempontjából hasonló szempontokat kell figyelembe venni, mint egy normál téglalakás esetében, az eladó házak árazásánál fontos tudni, hogy a piac mozgása lassabb, elsősorban a magas árfekvésű kategóriában, illetve bele kell számítani az árba a telekértéket is (ami bizonyos extrém esetekben többet ér, mint maga a ház), valamint az esetleges kiegészítő ingatlanokat, mint például a garázs, vagy a melléképületek.
Jelentősen befolyásolhatja az árat az alkalmazott építőanyagok fajtája és minősége: a piacon a vályogból készült házaktól kezdve a könnyűszerkezetes házakon át a minőségi anyagokból készült ingatlanokig széles a paletta. Nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy egy elsőre lakóháznak látszó családi ház nem biztos, hogy papíron is lakóingatlan, sok esetben - főleg vidéken, nyaraló-negyedekben - ezek üdülőként vannak besorolva - ma már ez azonban az alaposan lecsökkentett illeték miatt nem feltétlenül jelent hátrányt.
Visszaköszön a magas rezsi
Sok egykori, panellakásból családi házba kiköltöző panaszkodott az elmúlt években arra, hogy - amellett, hogy az életminőség összehasonlíthatatlan - a rezsi csak még magasabb lett. Ingatlanosok szerint éppen ez az egyik legnagyobb hátránya a családi házaknak: a nagy alapterületű ingatlanok fűtésére, világítására - és nem egy esetben olyan állagmegóvási, és karbantartási munkákra, melyek egy társasházi lakásnál nem merülnek fel - akár havi száz-százötvenezer forintot is el lehet költeni, ha pedig szauna, jacuzzi, esetleg uszoda is van az épületben, még mélyebben kell a pénztárcába nyúlni.
Szintén nehéz a helyzet akkor, ha az épület nagy alapterületű, de erősen felújításra érett állapotban van, ekkor ugyanis a vevőnek alkalmasint sokmillió forintot kell még költenie a végleges beköltözésig. A nagyon rossz állapotú házaknál egyszerűbb a dolog: ilyenkor célszerű telekárral (és bontási költséggel) számolni, azonban éppen a fentebb említett, valaha jó minőségű, mára azonban sokszor lelakott házaknál komoly költséget okozhat a renoválás.
Mit keresnek, és mit nem?
A családi házak eladása főleg azért is nehéz, mert az ezt a kategóriát potenciálisan keresők jellemzően kevesebb pénzt szánnak - vagy tudnak fordítani - a vásárlásra, mint a piacon jellemző kínálat árak. Budapesten például a felmérések szerint sokan szeretnének 20-25 millió forint környékén ilyen típusú ingatlant venni (ez a helyzet Sopronban is) - kár, hogy a szalonképes kategória általában kb. tízmillióval magasabban, 35 millió forintos vételárnál kezdődik - a jó minőségű, nagy házakért pedig még a válság kellős közepén is elkérnek 50-60 millió forintot, a felkapott agglomerációban, vagy a Lővérekben pedig még ennél is drágább lehet.
Ebben az árkategóriában - meglepő módon - még a hitelezés aranykorának számító években is nagyságrenddel több volt a készpénzes vevő, sőt, a jó minőségű ingatlanok iránti kereslet a mai napig nem állt le, bár a vásárlási döntés hosszabb ideig tart. Viszonylag gyorsan el lehet adni a kedveltebb településeken, környékeken található, kisebb (70-100 m2-es) családi házakat, ám nagyon sok esetben a piaci tapasztalat szerint az olcsó árak mögött sokszor alig elfogadható állapotok találhatóak. Nehéz viszont a többszázmilliós luxusvillák, és újabban az iker és sorházak értékesítése - lutri ugyanis, hogy milyenek a szomszédok, az árakban az önálló, körbejárható épületekhez képest pedig nem minden esetben van jelentős különbség. Az országon belüli óriási árkülönbségeket jól szemlélteti a következő grafikon:
Sokáig benne lehet ragadni
Ingatlanosoktól kapott információk szerint jelenleg egy átlagos családi ház értékesítésére kb. 4-7 hónapot kell várni, településtől és árszínvonaltól függően - Budapesten, az agglomerációban, és a nagyobb városok környékén jobbak az esélyek, a kistelepüléseken azonban hiába lehet már 3-4 millió forintért is házat venni, kereslet alig van ezekre, több ingatlancégnél is jelezték, vannak évek óta hiába kínált családi házak is kínálatukban. Az elmúlt hónapok történéseit figyelve az ingatlanárveréseken is viszonylag jelentős számban képviseltették magukat "kistelepülési" ingatlanok, a hírek szerint mérsékelt sikerrel.
Az alku persze ezt a piaci szegmenst sem kerüli el - jellemzően 8-15%-ot lehet átlagosan alkudni az árakból, ám kistelepülésen, régóta eladó ház esetén akár 30%-nál is magasabb lehet a végső árengedmény mértéke - ekkora árengedmény egyébként az 50 millió forint feletti kategóriában is előfordul. Gondot jelent, hogy a befektetői kör mostanában kevésbé érdeklődik a családi házak iránt, mivel lassú az eladás, és nem feltétlenül biztosított a profit, ráadásul megfelelő likvid tőke esetén inkább érdemes építkezni. A családi házak piaca valószínűleg csak akkor kap ismét életre, ha tartósnak mutatkozó gazdasági növekedés indul meg -véli egy ingatlanpiaci szakértő