Hogyan spóroljunk a külső homlokzatszigetelésnél?

A lakáshőmérséklet és a külső hőmérséklet közötti különbség döntően a nyílászárókon (30%), a födémen (30%), illetve a falakon (40%) keresztül egyenlítődik ki. Lakásunk”hőkapuinak” felderítése nem mindig könnyű feladat. Egy első emeleti, “belső” fekvésű társasházi lakásnál kézenfekvő, hogy a hő alapvetően a nyílászárókon és a homlokzati falon távozik, ugyanakkor egy 50 éves, számunkra ismeretlen anyagokból épült családi ház esetén már jobban járunk, ha egy független építészt vagy épületenergetikai szakértőt hívunk. Az amatőr lelkesedésből megrendelt túlszigetelés ugyanis nem csak pénzpocsékolás, de a falak penészesedésével is megbosszulhatja magát.

A magyarországi lakásállomány helyzete hőszigetelési szempontból erősen megoszló, összességében rossznak mondható. A cél, a hőhidak csökkentésén és a hőátbocsátó képesség javításán túl a külső falak határoló képességének javítása is. Ezért is lényeges, hogy a szigetelés lehetőség szerint a falak külső oldalára kerüljön, hiszen így a fal a téli időszakban melegebb lesz, nem beszélve arról, hogy a fagypont is a szerkezeten kívülre kerül. Ez az előny nem jelenik meg a belülről szigetelt szerkezetek esetén, ám bizonyos esetekben meg kell elégedni ezzel a kisegítő megoldással is.

Az utólagos hőszigetelés rendkívüli mértékben csökkenti fűtési költségeinket, spórolási lehetőséget rejt a háztartások számára. A hőszigeteléssel a falazat hőszigetelő képessége 40-70 %-kal nőhet, ami fűtésszámlánkra igencsak kihat.

A fűtési energiatakarékosság mellett ne feledkezzünk meg a fordítottjáról sem. Európában évente 10 %-kal nő a klimatizált helységek száma. 1 foknyi hűtéshez háromszor annyi energia kell, mint ugyanennyi fok melegítéshez. A hőszigetelés ebben is segít, mert ahogyan télen benn tartja a hőt és nem engedi bejutni a hideget, úgy nyáron a meleget zárja ki, és a hűvösebb levegőt őrzi.

A külső homlokzati hőszigetelés az épületeink megóvását is segíti. Csökkenti a falszerkezet termikus igénybevételét. Nyáron a rosszul szigetelt fal külső oldala domborúvá válik a melegtől, télen homorú lesz a hidegtől, és ezekben a mozgásokban az évek során “elfáradnak” a falszerkezet anyagai. Ezen mozgások minimalizálását segíti a szigetelés, de segíti a falban elhelyezett gépészeti csövek fagyveszélytől való megóvását is. Csökkenti a párakondenzációs veszélyt, azzal hogy a harmatpontot kitolja a külső falsíkra. Átgondolt szellőztetés mellett ez az épületek belső penészedésének, gombásodásának megszűnését jelenti.

A homlokzati falak hőszigetelésének legismertebb fajtái:

• a hőszigetelő vakolattal készülő,
• a hőszigetelő lemez szigetelésű, szerelt burkolatú,
• a hőszigetelő lemez szigetelésű, vakolt fedőrétegű és
• a kőzet- vagy üveggyapot szigetelésű köpenyfalas módszer.

A hőszigetelő vakolat könnyű adalékanyag-tartalmú habarcs felhasználásával készül. A könnyű adalékanyag általában duzzasztott perlit vagy polisztirol gyöngy. A hőszigetelő habarcs készíthető az építés helyén, az oda szállított alkotóanyagokból, és az ún. szárazhabarcsból, amely gyárban készül, és az építéshelyen csak vizet kell hozzá keverni. Napjainkban a szárazhabarcs mindinkább kiszorítja az építéshelyen készülő hőszigetelő habarcsot. A hőszigetelő habarcsot több rétegben, a falazó elem fajtájától függően 3-5 cm vastagságban kell felhordani a vakolandó felületre.

A hőszigetelő vakolat hőszigetelő képessége 2-5-ször rosszabb, mint a hőszigetelő lemezeké, ezért elsősorban csak olyan épületek esetében kerül szóba, amelyeknél a homlokzat hőszigetelő képességét csak kis mértékben kell javítani.

Hőszigetelő rendszerek

A szerelt burkolatú hőszigetelés esetében a homlokzati falra rögzített hőszigetelő lemezek elé – légrés közbeiktatásával – szerelik a burkolatot. A légrés a kiszellőzést, a burkolat az épület esztétikus megjelenését biztosítja.

A vakolt fedőrétegű hőszigetelés esetében a homlokzati falakra rögzített hőszigetelő lemezekre különböző megmunkálású (kapart, dörzsölt) fedővakolat kerül.

A köpenyfalas hőszigetelés esetében a homlokzati falak külső oldalára rögzített kőzet- vagy üveggyapot anyagú hőszigetelés elé légréssel vagy anélkül köpenyfalat építenek. A köpenyfal – tömegéből adódóan – jelentősen késlelteti a környezeti hatásokat. Ez a módszer családi házak utólagos hőszigetelésére is alkalmas.

A hőszigetelő lemezek általában polisztirol hab, kőzetgyapot, valamint két oldalán fagyapot fedőréteggel borított polisztirol hab anyagúak. Ezek közül a leggyakrabban a polisztirol hab anyagú hőszigetelő lemezeket használják. A lemezeket ragasztó habarcs és/vagy dübel rögzíti a falhoz.

A hőszigetelés hatékony alkalmazásához száraz, repedésmentes vakolat alatti felület szükséges. Feltétlenül el kell kerülni a további nedvesedést, ugyanis, a víz hatására, a legtöbb hőszigetelő anyag elveszti hőszigetelő képességét, vagy jelentős mértékben veszít belőle.

A szigetelő lapokat ragasztó habarcs segítségével rögzítik a külső falhoz, erre alapvakolatból, üvegszál erősítésű textíliából és fedővakolatból álló burkolat kerül. A szigetelőanyagot több helyen mechanikusan is rögzíteni kell, sőt egyes esetekben kizárólag profiltartókkal oldják meg a felerősítést.

Utólagos külső hőszigetelő falborítás hátsó átszellőzéssel a hőtechnikai paraméterek javításán felül, az időjárással szembeni védőréteg és a szigetelőréteg közötti légrés segítségével megakadályozza a páralecsapódást az épületszerkezet felületén. A szellőzőrés 20 mm (palaborításnál 10 mm).

A legelőnyösebb szerkezeti kialakítás a fa alapléces változat, mert ennél nem keletkezik hőhíd. Bizonyos esetekben (állandó erős szél, csapóeső) állagmegőrző szerepe is fontossá válhat.

Az árverseny miatt minél olcsóbbnak szeretnék feltüntetni a homlokzati hőszigetelő rendszer árát. A tervezők ott spórolnak, ahol látszólag a legkevésbé kritikus: a hőszigetelő anyag vastagságán. A felhasználók viszont akkor járnak jól, ha a mai követelményeknek megfelelően szigetelik otthonukat, és nem a 25 évvel ezelőtti igények szerint végzik a hőszigetelést. Aki vékony hőszigetelést alkalmaz, az duplán költ: egyszer a homlokzatszigetelési munkát fizeti meg, azután pedig éveken keresztül az indokolatlanul magas fűtési számlában a félreértelmezett takarékosság árát. Néhány példa. Ha a B30-as falazatot 7 cm vastag homlokzatszigetelő lemezzel borítjuk, a fal hőátbocsátási tényezője 0,41 W/m2K lesz, ami elfogadható, de 3 cm vastag szigeteléssel nem. Hasonlóképpen alakul más falazóanyagok esetében is a helyzet. Tömör tégla és vasbeton falazatnál 8-10 cm vastag hőszigetelés is indokolt lehet, de a jobb hőszigetelő tulajdonságú Poroton, Uniform téglák esetében sem érdemes 6 cm alá menni.

Forrás: http://ingatlan.net/magazin/